Az ESTB+ program főtámogatója:
.png)

Egy e-sportos mérkőzés sorsát sokszor egyetlen elhibázott pillanat dönti el, a hibát pedig nemcsak a csapattársak látják, hanem a közvetítés nézői is. Ilyenkor a játéktudás mellett az is számít, ki tud higgadt maradni, és ki képes gyorsan újra a játékra összpontosítani. Hogy ez mennyire tanulható, és mit mutatnak a nemzetközi kutatások az e-sportolók lelki terheléséről, arról Molnár Mara sport mentáltrénerrel, a HUNESZ női szakágának társelnökével beszélgettünk.
Ha egy League of Legends-meccsen valaki elveszti a fejét, kézenfekvő volna az ellenfél provokációjára gyanakodni. Egy 95 középiskolás játékossal végzett vizsgálat (https://dl.acm.org/doi/10.1145/3411764.3445143) mást mutatott. Azt az indulatos, rossz döntésekbe hajszoló lelkiállapotot, amelyet a játékosok „tiltnek” hívnak, az esetek 36%-ában a saját csapattárs váltotta ki, és csupán 2%-ában az ellenfél. A kibillent játékosok ráadásul leginkább önmagukat ostorozták.
Molnár Mara sport mentál- és csapatépítő tréner, a HUNESZ női szakágának társelnöke szerint a mentális erőt nem az mutatja meg, hogy valaki elkerüli-e az ilyen kibillenést. „Az az igazán felkészült játékos, aki kibillenés esetén is képes visszatalálni a saját játékához a kritikus pillanatokban is” - mondja.

Több mint néhány légzőgyakorlat
Mara szerint a mentális felkészülés tudatosan felépített, hosszú távú folyamat, amely jóval túlmutat a verseny előtti utolsó tanácsokon vagy egy-két stresszkezelő technikán. A játékos többek között az önismeretét, az önbizalmát, a figyelmi kontrollját, az érzelemszabályozását és a megküzdési képességét fejleszti. Az alapelvek alig térnek el a hagyományos sportokétól, de az e-sportnak megvannak a maga sajátosságai: a rendkívül gyors döntéshozatal, a folyamatos online jelenlét és a csapaton belüli kommunikáció külön figyelmet kíván.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság lapjának (https://www.apa.org/monitor/2026/04-05/psychologists-shaping-esports) összefoglalója ugyanezt hangsúlyozza: a játékosnak egy pillanat alatt kell átlátnia a zsúfolt képernyőt, egyszerre több dologra figyelnie, pontos mozdulatokkal reagálnia és menet közben taktikát váltania, gyakran népes online közönség előtt.
Mara a technikák mellett a közegre is nagy hangsúlyt helyez. „Számomra a mentális felkészítés egyik legfontosabb célja a pszichológiai biztonság megteremtése, egy olyan közeg kialakítása, ahol a játékos mer hibázni, kérdezni, visszajelzést adni és segítséget kérni” - fogalmaz. Ez szerinte a hatékonyabb megküzdést és a fejlődést is segíti, és azt is, hogy a versenyző hosszú távon elkötelezett maradjon a sportága iránt.
Hiba után nehéz továbblépni
Hogy mi nyomja leginkább a versenyzők vállát, azt egy 2024-es szisztematikus áttekintés 19 tanulmány alapján foglalta össze (https://hull-repository.worktribe.com/output/4744101). Az élen a teljesítménnyel összefüggő terhek állnak, mindenekelőtt a vereség és a győzelem kényszere, a hagyományos sportágakhoz képest pedig az e-sportban nagyobb súlya van a közösségi médiának és a nagyközönség ítéletének.
Mara tapasztalatai ezzel egybevágnak. A teljesítménykényszert, a hibázástól való félelmet, a folyamatos megfelelési igényt és a csapaton belüli konfliktusokat említi, amelyekhez az online közegben a toxicitás és az azonnali, nyilvános visszajelzés is társul. A magyar játékosokkal végzett munkájában is találkozik azzal, hogy egy-egy hiba után nehezen lépnek tovább, túlságosan az eredményre koncentrálnak, a saját teljesítményüket pedig nem értékelik eléggé. A fiatalabb versenyzőknek szerinte különösen fontos megtanulniuk, hogy a hibázás a fejlődés természetes része, nem a kudarc bizonyítéka.
Mit mutatnak a számok?
A brüsszeli Vrije Universiteit vezette, uniós támogatású GG Project ( https://esports-news.co.uk/2025/05/20/gg-project-mental-health-in-esports-report/ ) 2024 októbere és 2025 februárja között 1105, különböző szinten versenyző játékost kérdezett meg. Az kérdőívek eredménye szerint 44,7%-uknál depresszióra, 33,4%-uknál szorongásra utaló tünetek jelentkeztek, 69,3%-uknál pedig alvászavar jeleit találták. A projekt egyik kutatója szerint a tünetek nem függtek össze azzal, mennyi időt töltöttek a válaszadók játékkal. A leginkább megterhelt csoportok közé azok tartoztak, akik közvetlenül a profi szint alatt állnak: már nagyon jók, de a helyük a csúcson még korántsem biztos, itt a nyomás értelemszerűen extrém erős. De ezzel együtt a csúcs sem jelent védettséget. Egy brit vezetésű kutatásban (https://journals.humankinetics.com/view/journals/jege/2/1/article-jege.2024-0006.xml) részt vevő 51 profi Counter-Strike-játékos közül minden negyedik közepesen súlyos vagy súlyos depressziós tünetekről számolt be, és csaknem 70%-uk mondta, hogy nem jut mentális egészségügyi segítséghez.
A számokat ugyanakkor fenntartással kell kezelni. A válaszadók önként jelentkeztek, és szűrőkérdőíveken maguk értékelték a tüneteiket, az eredmények tehát nem orvosi diagnózisok. A vizsgálatok többsége ráadásul csak pillanatfelvételt ad, így nem derül ki belőlük, hogy a gondokat az e-sport okozza-e, vagy a lelki nehézségekkel küzdők fordulnak szívesebben a versenyzés felé.
Három lépés vissza magunkhoz
Mara szerint a mentális felkészítés ideális esetben az egész edzésmunkát átszövi. A verseny előtti hetekben a már kialakított készségeket és rutinokat gyakorolják, a meccsnapon ezek alkalmazása kerül előtérbe, a verseny után pedig a tudatos értékelés és a tanulságok beépítése következik. A cél az, hogy a játékosnak legyenek saját, kipróbált eszközei a stressz és a figyelem szabályozására.
Egyik ilyen eszköz az a háromlépéses visszafókuszálási gyakorlat, amelyet két kör között is el lehet végezni:
Megállás: két lassú belégzés hosszú kilégzéssel a feszültség oldására, és az izmok ellazítása.
Fókuszváltás: annak tudatosítása, hogy az előző körön már nem lehet változtatni.
A következő feladat: egyetlen konkrét dolog megfogalmazása, amelyre a játékos a következő körben figyelni szeretne.
„A lényeg, hogy ezt ne a döntőben próbálja ki először a játékos, hanem korábban, edzéshelyzetben váljon a saját rutinjának részévé” - hangsúlyozza Mara. Az ilyen technikákat szerinte rendszeresen gyakorolni kell, mert az alkalmazásuk nem megy egyik pillanatról a másikra.
Az is számít, hogyan értelmezi a játékos a saját feszültségét. Egy Counter Strike-játékosokkal végzett kísérlet során kiderült (https://iaap-journals.onlinelibrary.wiley.com/doi/10.1111/apps.12544), hogy azok, akiket arra tanítottak, hogy a stresszt a teljesítményt segítő kihívásként éljék meg, pontosabban lőttek, jobban tudtak összpontosítani, és kevésbé szorongtak. Ez arra is utalhat, hogy a megszokott mérőeszközök nem mindig azt ragadják meg, amit az e-sport valójában megkövetel.
Amikor elszakad a cérna
Mara szerint a tilt során erős érzelmek, például düh, frusztráció vagy tehetetlenség veszik át az irányítást a tudatos döntéshozatal felett. A játékos figyelme beszűkül, impulzívabban reagál, és egyre nehezebben látja reálisan a játékhelyzetet. Ilyenkor szerinte a technikai tudás megvan, csak az érzelmi önszabályozás mond csődöt. Meccs közben rövid, begyakorolt visszafókuszálási rutinok és jó csapatkommunikáció segíthetnek, és a csapattársaknak is figyelniük kell egymásra.
Mara szerint ugyanakkor nem elég akkor foglalkozni a tilttel, amikor már kialakult, a kezelését is előre kell gyakorolni. Előbb fel kell ismerni a helyzetet, aztán tudatosítani, és csak ezután következhet a beavatkozás. „Nem az érzelmek kikapcsolása a feladat, hanem annak megtanulása, hogyan tudunk intenzív érzelmek mellett is jó döntéseket hozni.”
A GG Project adataira épülő, 2026 októberében megjelent elemzés (https://link.springer.com/article/10.1186/s40359-026-05800-y) szintén az érzelmekre irányítja a figyelmet. Eredményei szerint a nyomás alatti érzelmi önszabályozás nehézsége az egyik tényező, amely összeköti a rossz hangulatot az e-sporthoz kötődő stresszel. A szerzők hangsúlyozzák, hogy feltáró jellegű eredményről van szó, amelyből ok-okozati következtetést még nem lehet levonni.
A mentális tréning nem old meg mindent
Mara világosan meghúzza a saját szakmája határait. A mentáltréning a sportteljesítményhez kapcsolódó mentális készségek fejlesztésére, az önismeretre és a megküzdési stratégiák kialakítására irányul, a pszichológiai vizsgálatot vagy a terápiát nem helyettesíti. Figyelmeztető jel lehet a tartós szorongás, a hangulatváltozás, az alvás- vagy evészavar, a társas kapcsolatoktól való visszahúzódás, vagy ha a nehézségek már a mindennapi életben is megjelennek.
Ezek önmagukban nem jelentenek diagnózist, de indokolttá tehetik, hogy pszichológus vagy más egészségügyi szakember is bekapcsolódjon. „Mentáltrénerként fontosnak tartom a saját kompetenciahatáraim ismeretét és a más szakemberekkel való együttműködést. A játékos mentális egészsége nem rendelhető alá a versenyeredménynek.”
Mi hiányzik itthon?
Magyarországon is vannak már kezdeményezések az e-sportolók mentális támogatására. Mara ezt a szemléletet képviseli a HUNESZ-ben, ahol szerinte a vezetőség nyitott és támogató. Úgy látja, a szervezett versenyzői programokba be kellene építeni az egyéni és a csapatépítő mentáltréningeket, mert ma a hozzáférés nem egységes, és a mentális felkészítés jellemzően még nem része természetes módon az edzésmunkának.
A legnagyobb szükség szerinte szemléletváltásra és hosszú távú, rendszeres támogatásra volna. Ebben az edzőknek is kulcsszerepük van: a HUNESZ által támogatott edzőképzésben már Mara saját tananyaga is szerepel, amelyet ő maga oktat. A fiatal versenyzőknél a szülők bevonását is elengedhetetlennek tartja, mert a pszichológiai biztonság a játékost körülvevő közegen is múlik.
Ahogy Mara összegzi: „A mentális felkészítés alap és nem luxus. A tudatos sportolói fejlesztés részének kellene lennie, nem pedig az utolsó lehetőségnek, amikor már baj van."



.png)