Szociológusként interdiszciplináris módon az emberi motivációk és jóllét világát kutatja közel 20 éve. A 2000-es évek második felében dolgozta ki az ún. “proegzisztenciális motivációs modellt”, amely alapjául szolgált a szubjektív jóllét és emberi boldogság modelljének kialakításához. 2010-ben írta az első tudományos publikációját, "Nemzetek boldogsága és annak forrása az Easterlin-paradoxon tükrében" címmel, amelyben organikus összefüggést mutat be az emberi motivációs mechanizmusok, értékek és a szubjektív jóllét között. Ennek tesztelésére 2011-ben egy nagy ívű kutatássorozatot indított az online videojátékosok körében. Ebben a "JátékosLét"-nek elnevezett kutatásban az online társas kapcsolatok, szociális és társadalmi mintázatok vizsgálatán túl a videojátékok motivációs erejét és felhasználási lehetőségeit is vizsgálni kezdte. A 11 évig tartó kutatásban mindösszesen 80.000 magyar játékost vont be a longitudinális felmérésébe. Ennek eredményeként alkotta meg a több tízezernyi játékos adataiból markánsan kirajzolódó, hét kategóriából álló önértékelő játékosmotiváció-tipológiát leíró „F-modellt”, majd az F-modell munkahelyi környezetbe ágyazott verzióját, a "Szervezeti Személyiség Profil"-t is. 2013-ban alapította meg a JátékosLét Kutatóközpontot, amelynek alapvető célja a játékok és a játékos mechanizmusok jelentőségének, előnyeinek bemutatása és elterjesztése. Ez az első olyan magyar kutatóközpont, amely a gamifikáció előnyeit, gyakorlati hasznát kutatja, és a kutatások eredményei alapján különböző gamifikációs fejlesztéseket és megoldásokat dolgoz ki. 2016-ban ebből a témából írta “Homo Ludens társadalma küszöbén” című doktori disszertációját, majd egy évvel később a "JátékosLét - a gamifikáció világa" című könyvét is. Mindemellett 2001-2022 között a digitális kompetencia és a digitális jólét fejlesztéséért is dolgozott, különböző minisztériumok és minisztériumi háttérintézmények keretén belül, ahol az állampolgárok digitális kompetencia fejlesztését célzó hazai és európai uniós projekteket vezetett. 2017-ben létrehozta a Digitális Jólét Koordinációs Központot, amelyen keresztül irányította a Digitális Jólét Program 1700 főből álló országos, mentori hálózatát. Továbbá a DJP digitális kompetenciafejlesztési területét ügyvezető-helyettesként is koordinálta, melynek három alappillére az állampolgárok digitális írástudásának növelése, a digitális oktatási stratégia végrehajtása és a digitális gyermekvédelmi programok megvalósítása volt. Jelenleg a kutatásának fő fókusza az emberi jóllét és motivációk közötti kapcsolatának vizsgálata, és ebből adódó modell megalkotása és tesztelése.
