Az ESTB+ program főtámogatója:
.png)
Az online versenyjáték nem attól válik e-sporttá, hogy megfelelő körítést kap. A valódi versenykörnyezethez világos szabályok, ellenőrizhető mérkőzések, elérhető versenybírók és következetesen érvényesített viselkedési normák is szükségesek.
A Magyar E-sport Utánpótlás Versenyprogram, vagyis a MEUP éppen ebbe az irányba tesz egy fontos lépést: a fiatalok nem egyedül próbálnak érvényesülni a nyílt rangsorolt meccsek kiszámíthatatlan közegében, hanem szervezett, felügyelt és számonkérhető rendszerben ismerkedhetnek meg a versenyzéssel.
Gyakran egyszerűen káromkodással vagy sértegetéssel azonosítjuk a káros közeget, pedig ennél jóval összetettebb jelenségről van szó. A League of Legends közösségét vizsgáló kutatók például öt nagyobb csoportba sorolták ezeket a viselkedéseket (Forrás: Toxic Behaviors in Team-Based Competitive Gaming):
A jelenség kialakulásában több körülmény egyszerre játszik szerepet. A versenyhelyzet feszültsége, a vereség lehetősége, a csapaton belüli konfliktus, az anonimitás és a következmények hiányának érzése mind növelheti az agresszív reakciók esélyét.
Különösen fontos tényező a közösségi norma: ha egy játékos folyamatosan azt látja, hogy a sértegetés megszokott, következmények nélküli része a játéknak, idővel ő maga is könnyebben fogadhatja el ugyanezt a viselkedést.
Egy 647 hallgató részvételével készült kutatásban (Forrás: Toxic Behavior in Multiplayer Online Games) a verbális toxicitás gyakoribb megtapasztalása együtt járt azzal, hogy a játékosok maguk is nagyobb eséllyel viselkedtek toxikusan. Ez összefüggés, nem bizonyított ok-okozati kapcsolat, de jól mutatja a közösségi minták jelentőségét.
A sértegetés sokszor azzal az indokkal jelenik meg, hogy valakit jobb teljesítményre próbálnak ösztönözni. A kutatási eredmények azonban éppen az ellenkező irányba mutatnak.
Egy 716 League of Legends-játékos bevonásával végzett kísérletben (Forrás: Media Psychology) a résztvevők egy része semlegesen viselkedő, másik része pedig szándékosan sértegető csapattársat kapott:
Ennek e-sport-szakmai jelentősége is van. A versenyzőnek gyorsan kell információt feldolgoznia, döntést hoznia, kommunikálnia és a hibák után visszanyernie a figyelmét. Ha közben önvédelemmel, visszaszólással vagy a csapaton belüli konfliktussal foglalkozik, mentális kapacitást veszít.
A toxikus környezet ezért nem pusztán gyermekvédelmi vagy közösségi probléma: közvetlenül érinti a csapatkoordinációt, a tanulást és az eredményességet.
Egy több mint kétezer serdülő és felnőtt játékost vizsgáló kutatásban (Forrás: ScienceDirect) a válaszadók 66 százaléka számolt be arról, hogy már célpontja volt valamilyen toxikus viselkedésnek.
Más vizsgálatok a toxicitás megtapasztalását az alábbiakkal hozták összefüggésbe:
Ezek az eredmények jellemzően együttjárásokat mutatnak, ezért nem állítható, hogy minden ilyen tünetet maga a játékbeli zaklatás okozott. A kockázatot azonban nem lehet egyszerűen azzal elintézni, hogy „ez csak játék”.
A női játékosokat különösen gyakran éri nemhez kötődő támadás. Egy 2025-ös szisztematikus áttekintés (Forrás: Springer) szerint a női e-sportolók visszatérően számolnak be:
Ez már az utánpótlás szintjén is elveszíthet tehetséges játékosokat: aki a megszólalásával rendszeresen célponttá válik, annak nemcsak a játékélménye, hanem a fejlődési és versenyzési lehetősége is beszűkülhet.
A MEUP 2026 májusa és novembere között 18 kupát szervez négy versenyjátékban:
A program célja nemcsak az eredmények rögzítése, hanem egy olyan utánpótlási út kialakítása, amely a versenyzéstől a Magyar E-sport Akadémiai Hálózaton (MEAH) keresztül akár a magasabb osztályok és a válogatott felé is vezethet. Ez a rendszer több szempontból is különbözik az ismeretlen játékosokat véletlenszerűen összesorsoló nyílt mérkőzésektől:
A MEUP-versenyekre nemcsak a játékspecifikus előírások vonatkoznak. A szabályzatok mellett érvényes a HUNESZ versenyszabályzata, fegyelmi rendszere, etikai kódexe, gyermekvédelmi szabályzata és doppingellenes szabályzata is. Ez azt jelenti, hogy a sportszerűség nem általános kérésként, hanem számonkérhető részvételi feltételként jelenik meg.
A nyílt játék egyik legnehezebb helyzete, amikor a fiatal játékos nem tudja, kinek és hogyan jelezze a történteket. Egy szervezett versenyben ezzel szemben elkülönülnek a hivatalos kommunikációs csatornák:
Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy minden játékbeli mondatot folyamatosan figyel egy moderátor. A különbséget az elérhető emberi segítség, a szabályozott eljárás és a szervező beavatkozási lehetősége adja. A HUNESZ saját moderációs ajánlása is a képzett moderátorokat, az egyszerű jelentési rendszert, a gyors reakciót, az átlátható következményeket és az érintettek támogatását tekinti egy biztonságos e-sport-környezet alapjainak.
A biztonságos versenyzéshez nem elég, ha valaki „szól egy adminnak”. Az eljárásnak azt is rögzítenie kell, milyen bizonyítékokat fogadnak el, meddig lehet óvást benyújtani, és ki hozhat döntést. A technikai és fegyelmi kontroll nem ugyanaz, mint a kommunikáció moderálása, de mindkettő ugyanazt az alapelvet erősíti: a versenyben nem a leghangosabb játékos állítása dönt, hanem az előre rögzített eljárás.
A moderáció egyik legfontosabb hatása, hogy helyreállítja a viselkedés és a következmény közötti kapcsolatot. Az online gátlásvesztést részben éppen az anonimitás, a láthatatlanság és a felelősség hiányának érzése táplálja. Ha a játékos tudja, hogy az eset jelenthető, a bizonyíték megőrizhető, a szervező pedig figyelmeztetést, büntetőpontot vagy kizárást alkalmazhat, kisebb tér marad a következmények nélküli agressziónak.
A toxikus helyzetekben nemcsak az elkövető viselkedése számít. A sértett vagy a szemtanú válasza eldöntheti, hogy a konfliktus megszakad, vagy tovább erősödik. A visszaszólás érthető reakció, de könnyen olyan körforgást indíthat el, amelyben az eredeti célpont maga is agresszívvé válik.
Ez fontos irányt mutat a MEUP-hoz hasonló utánpótlásprogramoknak. A biztonságos környezet nemcsak megvédi a játékost, hanem megtaníthatja arra is, hogyan használja a jelentési rendszert, hogyan őrizze meg a bizonyítékokat, mikor kérjen versenybírói segítséget, és hogyan kerülje el a konfliktus további gerjesztését. Ezek a készségek később más online közösségekben is hasznosíthatók.
A moderált környezet egyébként direktben hasznos lehet a fejlődés szempontjából is. A strukturált e-sportprogramokról szóló szakirodalom szerint (Forrás: Sage Journals) az edzői vagy felnőtt felügyelettel működő közösségek lehetőséget teremthetnek a kommunikációs és szociális-érzelmi készségek fejlesztésére. Az iskolai e-sport edzőit vizsgáló kutatásban a szakemberek a fiatalok önbizalmának, életvezetési készségeinek és közösségi kötődésének fejlődéséről számoltak be. (Fontos korlát, hogy ezek nagyrészt edzői észlelések, nem pedig hosszú távú, kontrollált hatásvizsgálatok.)
A MEUP és a MEAH kapcsolata ebből a szempontból különösen lényeges. A versenyprogram az első megmérettetés és a tehetségazonosítás terepe, a legmotiváltabb játékosok pedig strukturáltabb akadémiai képzés felé léphetnek tovább. A moderáció így nem a verseny intenzitását csökkenti, hanem olyan keretet teremt, amelyben a hibákból tanulni lehet, és a teljesítmény nem válik el a sportszerűségtől.
A szülőnek nem kell minden pályát, karaktert és versenyformátumot ismernie. A biztonság megítéléséhez azonban érdemes néhány konkrét kérdést feltenni:
A szülői beleegyezés így ebben a környezetben kiemelten fontos kérdés. Lehetőséget ad arra, hogy a család előre megbeszélje a verseny időtartamát, a kommunikációs csatornákat, a képernyőidőt, a vásárlásokat és a segítségkérés módját. Az e-sporttal kapcsolatos ismeretek hiánya gyakran csökkenti a szülők magabiztosságát, miközben a támogató, strukturáló jelenlét segíthet egyensúlyban tartani a versenyzést, a tanulást és az egészséges napirendet. Érdemes tehát ennyire legalább képben lenni, ha egy fiatalkorú gyerek a kompetitív játékversenyek világa felé fordul.
A biztonságos e-sport-rendszernek egyszerre kell foglalkoznia a gyermekvédelemmel, a kommunikációval, a verseny tisztaságával, az adatvédelemmel és a játékos jóllétével. A 2025-ben közzétett nemzetközi gyermekvédelmi ajánlás ezért nyolc területet emel ki:
A HUNESZ jelenlegi szabályozási rendszere több ilyen elemet már tartalmaz, a valódi eredményességet azonban hosszabb távon az incidensek, a reakcióidő, az ismételt szabályszegések és a játékosi biztonságérzet rendszeres mérésével lehet igazolni.
Az utánpótlás-nevelés ugyanis nem ér véget a célzás, a reakcióidő vagy a taktikai tudás fejlesztésénél. A fiatal versenyzőnek azt is meg kell tanulnia, hogyan marad csapattárs vereségben, ellenfél győzelemben, és felelős közösségi szereplő akkor is, amikor a mérkőzés feszültsége a legnagyobb. A hosszú távon versenyképes e-sport-kultúra ezekre az alapokra épül.
